Ez a témanap ajándék zenésznek, táncosnak, felnőttnek, gyereknek egyaránt. Míg az eddigi programokat bent, fedett helyen kellett rendezni, most végre a jó idő megengedi a szabadtéri program rendezését. Tavaszi táncházunkban tánccal és játékkal bejárhatjuk az óvoda egész udvarát. Ez a nap a gyerekek önfeledt mozgásának ünnepe lehet a szabadlevegőn.
Táncházunkban a bemelegítő, tartás javító mozgások után a Dunántúli ugrós és szatmári csárdás táncokra jellemző alaplépéseket gyakoroljuk. Folytatjuk a páros táncok megismerését, gyakorlását. Mivel most már sokkal nagyobb hely áll rendelkezésünkre, (az egész udvar) láncban kígyózva új, izgalmas térformákban is táncolhatnak a gyerekek.
Hangszer bemutatónkon egy olyan hangszerrel ismerkedünk, melynek hangja még a tavaszi zsongó hangáradatban is izgalmas lehet. A dorombot sokan nem ismerik, pedig egyszerűen kezelhető, egyszerűen hordozható kis hangszer. Akár a gyerekek kedvencévé is válhat, ha megismerkednek vele.
A szabadban játszható népi játékok tárháza kimeríthetetlen, itt csak néhányat sorolunk fel közülük: „Tivi-tovi tács” (páros vonulás), „Le az úton, le, le, le” (páros vonulás), „Zöld erdőben jártam” (szerepjátszó játék), „Mit játszunk, lányok” (lánc tánc), „Szarkatánc” – „Vékony vászon lepedő” („mind együtt”), „Hatan vannak a mi ludaink” (páratlan számú gyerek játéka), „Kőketánc, kőketánc” (lánc tánc), „Elindultam szőrt kötni” (sorjáték).
Ez alkalommal eszközös lánytánc bemutatót láthatnak a gyerekek. Táncosunk üveggel / kendővel táncol.
Ha már a szabadban vagyunk, következhet a tréfálkozás, csúfolódás, természetesen csak kedves formában, mindenki örömére.